*dobpergés*

Na igen. Beteg vagyok. :D Ötféle gyógyszer, itthon gubbasztás, kirándulásról való lemaradás... De, suli az nincs, illetve van, de tanításmentes hét, úgyhogy nem kell leckéket másoljak. Meg tegnap csak azért is elmentem, hűdevagány volt - azt leszámítva, hogy rajtam kívül mindenki szét volt folyva az unalomtól, de segond! Meg aztán... Itthon vagyok. A szakácstanfolyam is két hétig szünetel, a Húsvét miatt. Amit nem bánok, mert nagyon várom a jó kajákat. :D
Azonkívül, rengeteg a szabadidőm. Szinte már túl sok. Egyetlen hétvége telt el, és máris kiolvastam hat könyvet meg egy fél enciklopédiát, telefirkáltam egy negyed füzetet, megnéztem öt filmet, vagy húsz anime epizódot (Arakawa Under the Bridge, Arakawa Under the BridgexBridge, Natsume Yuujin Chou San, meg még pár random rég látott anime...) kötöttem egy csomót, és az utolsó versem (A Játszadozás, amit közben átkereszteltem Álmos Visszhangoknak) felkerült a sulim oldalára. See? :D

Amúgy hoztam nektek egy rakás képet. :D A minőség nem túl fényes, de nem az a lényeg, úgyhogy nézzétek el. :)

Ez itt a méltóságos Pajta/Pajti kutya.
Szelíd, akár a galamb, de imád tekeregni és a kapu mellett aludni. XD
Élvezem, mert mindig behajlítja az egyik lábát maga alá. Látszik is a képen. Sose sikerült még alvás közben lefényképezni, vagy felébredt a lépteim zajára, vagy nem is aludt, csak úgy tett, mintha, és pozíciót váltott. Ez csak azért baj, mert nagyon vicces látványt szolgál, hogy a kaput használja párnának. XD De segond, megbocsátunk neki.
Szeretem a bundáját, főleg a nyaka körül, csak nem nagyon van alkalmam, hogy simogassam, meg ölelgessem. Egyrészt, mert évente kb. háromszor találkozok vele, másrészt pedig, mert Pötyi nem hagyja.

Igen... Hát Pötyi asszonyság amilyen kicsi és öreg, olyan féltékeny. XD Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha hozzáérek Pajtához, Pötyi rögtön szalad oda, mintha rakéták lennének a lába helyén, és morog. Meg akkor is morog, mikor masszázs vagy bolhászás, vakargatás kell neki. Természetesen Pajti részéről. Kész szerencse, hogy Pajti mottója az, hogy "Az okkosabb enged."

Ettől függetlenül viszont imádom őket. Mert emlékeznek rám. Ami mondjuk nem csoda, hiszem a fél gyerekkorom azzal telt, hogy velük játszottam. Szóval mikor meglátnak, szabályosan letámadnak. :D Lihegnek, ugrándoznak, csóválják a farkukat és látszik rajtuk, hogy mennyire örülnek nekem - én pedig ugyanúgy örülök nekik.

Egy másik dolog amit nagyon élvezek, az az, mikor eszünk, leülnek mellénk, és kinézik a szánkból a kaját. Szó szerint. Bizony, bizony... A jó öreg kiskutya-tekintet. :D Egyszerűen nem lehet neki ellenállni. XD

A mosolyok bizony jó hamar elfogytak. Megengedtem Andinak, hogy szakítson ő is egyet. :)
Három óra alatt elfogyott az egész, pedig most ötször annyit csináltam, mint először. Az több, mint száz mosoly. XD De segond, lesz még...

Ez a kép akkor készült, mikor tanulás közben a spéci fegyvert használtam. Egész hatásos volt, mármint... annyira nem, végül is. XD De kellemesebb volt csak fél füllel hallani a számítógépzúgást. :D




A nőnapi virágom pedig így nézett ki. Szép sötétbordó, talált is a vázához. XD
Köszönöm, Stexi. :)

Az almás palacsinta nem ízben almás, az illető gyümölcs csak rá van téve dísznek. Minek külön tányér, ha nem néz ki rosszul, nem? :P Középen látható a Scoobie-doo-s óriásszendvics. Végül is annyira nem óriási, mert csak három szelet kenyérből építettem és ugyan mindent beleraktam, amit a hűtőben találtam, nem lett tízemeletes.
De a lényeg, hogy van benne minden! Még torma is, meg reszelt sárgarápa, lehelletnyi zöldsalátáva, savanyú uborkával, tormával, sajttal, meg margrinnal meghintve, s már nem nagyon emlékszek, hogy húst raktam-e bele, de... az íze meglepően nem volt rossz. XD

A bagoly tényleg nem nagyobb a faleveleknél - amik mellesleg még a nyárról maradtak meg. Parajdról hoztam őket, Babits Mihály Gólyakalifájában kilapítva. :D


Viola remekműve. XD Épp a magyar tantárgyversenyre készültünk, illetve "készültünk"... Konyec átnézte a monológokat amiket a szorgalmasabbak írtak, s mi addig ott tengtünk-lengtünk, Viola pedig befonta a hajam. :D


És véééégre!!! Láthatjátok ti is a Pazar Dolgok Könyvét, háttérben a többi kacattal. XD

(Szeretem a tigriseket.)


A borítója egyszerű fehér papír (kicsit gyűrött, de nagymamámtól kaptam és szeretem), rajta pedig egy rakás levonó amiket sok-sok éve gyűjtök. És igen, az ott Shrek, és igen, nem túl előnyös éjszaka fényképezni az én sötét kis odúmban, a nem túl profi mobilommal. :D


Meg aztán az egész füzetet én tákoltam össze, normális hogy büszke vagyok rá. XD


Belül ott vigyorog a kutya, amelyik nagyon hasonlít a már rég elhunyt drágalátos kis... vagyis inkább nagy... első kutyánkra, Bundásra.
Amikor először megláttam azt a képet, tíz percig megállás nélkül röhögtem, szóval méltónak találtam arra, hogy elfoglalja a helyét a Pazar Dolgok Könyvében. :D

A sarokban nem tudom mennyire látszik, de egy motorozó kacsa van.


Így készült az első knuffelem.
Igencsak sok időt igénybe vett, de még tavaly hozzáfogtam, idén csak vagy két hétig dolgoztam rajta. Az nem sok. A másolgatás vette el a legtöbb időt, mert ugye ez egy olyan hogyishívják ami, minél többet eteted meg játszol vele, annál nagyobbra nő és időnként változtatja a formáját. Clickable adoptable pet vagy mi a szösz. XD Igazából nem nagyon tudom meghatározni, a legpontosabb, ha azt mondom: knuffel.

Szóval meg volt adva egy base. Azt kimásoltam egy lapra. Megrajzoltam az első formáját. Aztán az első formát átmásoltam egy másik lapra, s arról vissza az eredeti lapra, hogy a két alak egy lapon legyen. XD Aztán a második formát másolgattam, és így tovább és így tovább... az ötödikig. XD Beletelt pár órácska. És ritka volt az az időintervallumocska, amikor idő meg fény is volt hozzá. :D Szóval ez volt a neheze. Kiszínezni már könnyű volt, bár ahhoz is kellett egy nap.

A végeredmény pedig ez lett.



S azóta kreáltam még egyet. :)



Most pedig befejezem ezt a bejegyzést, mert már így is rémes, mennyire hosszú lett. XD
I wish you all a nice day~

Játszadozás

És részletek a Pazar Dolgok Könyvéből.

#36. Kellemes zene mellett ellazulni. Szétterülni az ágyon mint egy béka.
#40. Menni az utcán, mikor szemembe fúj a szél, a sörényem pedig lobog mint az állat.
#43. Amikor Timeeh aznap találja meg az elveszett ceruzát, amikor nem hoz tolltartót. Lö tékozló ceruza példázata! XD
#44. Felébredni, majd rájönni, hogy az ágyad a legkényelmesebb hely az egész világon.
#45. Amikor egy márciusi reggelen még sötétben felébredsz, és az egyetlen hang amit hallasz, az egy feketerigó éneke. Csodálatos.
#49. Sétálni az egyik legjobb barátnőddel. Az akció fedőneve: orchideavadászat.
#50. édesapádtól csokit kapni.
#51. Egyáltalán, csokit kapni. XD
#52. Látni azt a sok szép virágot!
#53. Az illatuk.
#54. Egész hazáig napfényben járkálni.
#58. Ifire menni.
#59. Amikor egyetlen nap leforgása alatt újra kapcsolatba lépsz egy rakás régi barátoddal.
#64. Kirakni az asztalra az összes színesceruzát ami valaha a tied volt.
#67. Elvárások nélkül menni valahova és totál boldogan jönni haza.
#74. Amikor végre betelik a matekfüzet.

A Játszadozás pedig a legújabb versszerű izém címe. Nem tudom mennyire nevezhető versnek, nekem egyelőre tetszik. XD Tegnap este írtam, csak úgy, mert akartam írni. Játszadoztam a szavakkal.

Fáradt széllökések söpörnek át a tájon
A távolban dal visszhangzik,
Visszafordul-
-Ordul,
Majd elapad és újra
Széllökések

Tonnányi kék zengések kelnek láthatáron
Túlról fáradtan, aluszékony magánhangzók
Rekedt fátyolában tanyázik,
Barnamedve-
-Edve,
Barlangjába vonul, majd
Kék zengések

Tengernyi hullócsillag élve-halva siroml,
Lekókad barna szárnya ezer vízből
Újrakondul-
-Ondul,
És szikrázik, majd jégben
Hullócsillag

Erős hollótollak zengenek a lombos éjben,
Merengő tájakon elvesztve rémlik
Lobogó lepke fáradt szárnyain
Egyre csak foszlik-
-Oszlik,
Egy remegő szempilla álmos sóhaján
Hollótollak.

...

Visszafordul-
-Ordul,
Majd egy fényes reggel kivirágzik.

Laci

← Őt hívják Lacinak. Illetve hívom én, egyedül, nem tudok róla, hogy mások beszélnének vele, meg nem is nagyon ismerik az emberek. :D Már régebb varrtam, de csak most jutottam el odáig, hogy képem is legyen róla. Mármint gépen.

Duci Laci. :)

Szerintem aranyos.

Az utóbbi időkben megszerettem a csíkokat, vagy mi. Ennek is csíkokból van összevarrva a teste. A táskámon is csak pár csík lesz a díszítés... Ha kész lesz, hozok arról is képet. Bár lehet, pár hónap késéssel, de az már semmiség. XD

Amúgy se nagy itt a forgalom.

Bár kétségkívül nagyobb, mint a naplómban. Van amikor szórakoztatóbb ide írni, mert még kap valami visszajelzést az ember... de nagyobb a varázs, ha lapokra írok. Az olyan meghitt. És ha ezt most lapokra írtam volna, a "meghitt" tényleg meghitten hangzana, de így... Talán az a baj, hogy a billentyűzettel túl gyorsan lehet írni, meg zajos. A lapon írásnak is van zaja, de az kellemes, selymes és sikamlós, meg olyan... Tudom, hogy tudjátok! XD És, csak úgy érdekességnek, elárulom, hogy a második regényemet pont ez a hang ihlette.

Aztán.

Legszívesebben kikürtölném az egész világnak, hogy



.



.



.



ma iratkoztam fel a szakácstanfolyamra.

Csodálatos érzés kézhez kapni a szerződést.

*feels like a boss*

Talán viccesnek hat, hogy természettudományosztályban vagyok, és pont szakácstanfolyamra megyek, de

Nem is tudom szavakkal kifejezni, a lényeg, hogy csodálatos!! XD

Fantasztikus. Be is írtam a Pazar Dolgok Könyvébe.

Annyira jó érzés tíz nap után megint suliba menni. Tele voltam energiával, egész nap vigyorogtam, és minden apróságon nevettem. Mondjuk nem hinném, hogy túl feltűnő lettem volna, mert általában nem vagyok az, de én belül tök jól éreztem magam. XD Sőt.

Magyaron Vio befonta a hajamat és olyan szép lett, hogy még most is sír a lelkem utána. XD Nem volt nálam hajgumi. Imádom amikor a hajamat birizgálják. Meg azt is, mikor megyek az utcán, és szembe fúj a szél, a sörényem pedig lobog. :D

Olyan vagányakat álmodok. Többnyire az iskolában, meg nagymamámnál. Az angyalokat, a folyósó befagyasztását, a szellemeket még megértem, ezek megszokott "motívumok", de a színes vizet hányó kismacskát... ezt valahogy nem tudom mire véljem. XD De aranyos volt. :D Mint nyan cat, csak valahogy az én verziómban. Vagy nem is tudom. Mindig más színű vizet hányt.

Klárival mentem haza, és tiszta jó volt, tekintve, hogy ez igen ritka esemény.

Ezeket miért nem köszönöm meg?

Fene tudja.

Nem szeretem kimondani az ilyen szavakat. Köszönöm. Pedig milyen egyszerű. Majd sütök valami finomcsisztikusat.

*today's awesome music*

Nem is nagyon tudom, mit írjak még. Szombaton megyek magyar tantárgyversenyre. Eszem ágában sincs nyerni, vagy továbbjutni az országos szakaszra. Inkább leírom a paprikáskrumpli receptjét. Vagy rajzolok valamit. XD Vagy írok egy novellát. Csak utána Konyec leszedné a fejem - mikor milyen jó helyen van az ott, a nyakamon. Szóval muszáj lesz valami unalmas értekezést írni a romantikáról. Vagy összehasonlító elemzést.

Nem még megyek művészkörre.

Paprikáskrumpli.

Éhes vagyok.

Tudjátok, mi a jó még?
Vasárnap délben gyomorkorgás és nyálcsorgatás közepette várni az ebédet, aminek az illata már a szobádban van és közben a neten mindenféle étvágygerjesztő (bár nagyon nincs már mit gerjeszteni) képeket nézel fenomenális kajákról. Na AZ. Szenvedés. De fenomenális. :D

P.S.: Integessetek Lacinak.

Hawaii

Jobbanmondva: itthon, betegen, szünet nélkül inni a forró teát.

De forró, úgyhogy Hawaii. XD

Az a lényeg.

Na meg, ami... fontos. Vagyis inkább, amihez kedvem van, többmillió kopár évezred után, az a blogolás. Mert rég nem írtam ide. :D És amikor kapok egy hozzászólást, akkor valamiért mindig erős kényszert érzek arra, hogy írjak még. XD Érthetetlen.

A legvidámabb, amit jelen pillanatban el tudok képzelni, az az, ha a Pazar Dolgok Könyvéből idézek. (Talán rövidíthetném ezentúl PDK-nak... De inkább nem, hisz olyan felemelő érzés leírni, hogy "Pazar", így, nagybetűvel! Felemelő... ez is milyen szép szó...)

Na.

#1. Minden lámpáról jégcsap lóg le.
#2. Amikor csomóan megköszönik, hogy írtál nekik sms-t, hogy csak 9-re kell jönni suliba. És mindenki örül.
#3. Amikor egy rendőr áll meg, hogy átengedjen a zebrán.
#4. "Mikor kényességből kérsz egy masszázst és meg is masszíroznak." (by Andeeh)
#5. Amikor ketten valamit egyszerre mondtok.
#6. Amikor a boltban leesik egy doboz, te visszarakod a helyére és megköszönik.
#7. Amikor Viola receptet mesél, Timi egy fényképezőgép után áhítozik (amelyik fényképet, videót, és palacsintát is készít) és Zsolt, a nagy fényképész, összevissza kattintgat, amit Viola nem szeret. XD Pazar!
#8. Amikor Andeeh almát eszik. Az mindig élmény.
#9. Amikor újra a kezünk közé kerül egy régi kép/rajz/firkálmány, és elkezdünk kuncogni.
#10. Dióssüteményillatú könyvek.
#11. A biotanárnő földhözcsapós reflexei.
#12. Amikor egy golyóstollal szivárványt csinálsz.
#13. Amikor laza napod van.
#14. Amikor startból érted a mateket.
#15. Amikor elkezded véghezvinni a terveidet.
#16. Amikor te magad javítod meg a cuccaidat, nem kell megkérd a szüleidet.
#17. Főzni.
#18. Beszélgetni a többiekkel.
#19. Tea~~~ <3
#20. Bescannelni a leckéket.
#21. Amikor február 14.-én nagy búsan hazamész, és édesapád egy virágcsokorral, meg frissen készült ebéddel vár, ami elképesztően egyszerű, az illata már az ajtóban megbabonáz, utána meg úgy érzed, hogy "Ez életem legjobb kajája."
#22. Amikor valaki annyira nevet, hogy csak mutogatni tud, te meg neveted, ahogy nevet, mert nem tudod miről van szó.
#23. Andeehnak golyóstollat adni.
#24. I got the power!!
#25. Tonight... I'm gonna have myself... a real good time. I feel alive-ive-ive-ive~~
#26. A szobád térképe. (Csak hogy legyen valamennyire érthető: rajzoltam egy térképet a szobámról. Túl a Világegyetem rejtelmein, ahol a kurtafarkú malac sem túr, avagy ahol a kuka fekete lyuk, a szék teleporteszköz, az ablak előtti terasz időjárásmegfigyelőállomás/spy zone/légkondi/természet/nyáréjjeli bázis/csilagászati központ, az ágy pedig a plüsmacik, párnaszörnyek, takarómamutok és extra zoknik lakhelye.)
#27. Arra ébredni, hogy nyüzsögnek a madarak.
#28. Ha letépik az összes mosolyt.
#29. Túlesni egy felelésen.
#30. Scoobie Doo-s óriásszendvicsek a valóságban.
#31. Edo-kun. :D

Eddig ennyi, de a lista folyamatosan bővül. :D Egy szép napon pedig be fog telni az egész füzet. Az még vagy ezer pazar dolog, ami szerintem igazán pazar.

A tanulással egész szépen haladok. A román leckéből például sikerült megtanulni egy oldalt. Már csak vagy 9 van hátra. XD Az egyáltalán nem sok. :D Hétfőig szeretném megtanulni az egészet, hogy feleljek, és kapjak egy tízest. Egy gyööönyörű tízest.

Most megyek, másoljam be a mai leckéket, közben hallgatom azt a zenét, ami tegnap egész este a fejemben volt, és nem jutott eszembe a címe. Meg ezt. Meg még sok-sok Nujabest.

Csillagporos éjszakát, veszettül csiripelő madarakat, olvadó virágszirmokat, vattacukorízű felhőket és napsütéses reggelt kívánok minden kedves mindenhatóságos erre járkálónak. :D

P.S.: Asszem még nem mondtam, hogy elkezdtem nézni egy új animét, a Natsume Yuujinchou-t. :)

Pazar Dolgok Könyve

Összetákoltam egy füzetet. Könyvecskét. Ahogy tetszik.

The Book of Awesome Things. Vagyis inkább My Book of Awesome Things. Szóval Pazar Dolgok Könyve.

Teleírom mindenféle pazarsággal, összegyűjtöm a mindennapok érdekességeit, és... addig írok, míg be nem telik a könyv. Az én könyvem. :)

Varrok egy csomó plüsmacit és eladom őket.

Rajzolok.

Befejezem a regényem.

Szeretek segíteni az embereknek. Ritkán sikerül ugyan, de nagyon jó érzés.

Dreams Don't turn to Dust!

Igen.

Öhh... igen.

Igen. Jó lenne, ha eszembe jutna, mit akartam. XD

Dehogy vagyok feledékeny.

Álmos vagyok.

Égszínkék
Jégcinkék.

Valamit akartam...

... címnek, de már elfelejtettem. Be kell érnetek ennyivel. XD

The dog days are over~

A múltkor kifelejtettem két aranyköpést. Az egyik a fizikatanártól származik...

"Viselkedjetek, mert kivégezlek, érted?"

...a másik az oszitól.

"Az angol legyen veled."

Ez utóbbi majdnem olyan mint a MTFBWY. Csak ez épp MTEBWU.

A kavicsokról kitartóan kopik a festék.

Tavasz vonatja késik.

Már nem emlékszem, miket akartam ide írni.

Tudom, hogyan kell folytatnom a RyT-ot, de mégsem akar folytatódni. Talán hétvégén több türelmem lesz hozzá... Vagyis gyakorlatilag holnap, mert holnap péntek.

Hé. Holnap péntek?

Hétfőn úgy éreztem magam, mint egy pénteken, ma pedig úgy, mintha hétfő lenne.

Öt pozitívum a mai napban:

1. Megnéztem egy fantasztikus filmet. (Sunny)

2. Életem sokadik tökjó perceit éltem át, amikor suliból hazafele Andeehval vettünk egy-egy csokis kiflit/perecet/fogalmamsincsmicsodát és beszélgettünk egy jót. (Fehér galamb = Jel = három váratlan hógolyó, egy abszolútfehér kocsi, és egy tehénmintás galamb, meg egy csipet nosztalgia.)

3. Irtó szórakoztató volt 11, 22, 33, 44, 55, 66, 77, 88, 99 rendszámú kocsikat keresni. Egyedül 44-est nem láttam sehol, pedig hosszabb úton mentem haza. Volt amelyikből ötöt is láttam, és volt olyan, hogy egymás mellett láttam egy 77-est és egy 88-ast. Továbbra sem adom fel, amíg nem találok egy 44-est.

4. Kiléptem a láthatatlanságból. Sikerült egy hatalmas kérdőjelet generálni pár ember fejében. Remélem összefutok még velük. XD

5. A biotanárnő jófej.

Óójaj. Nevethetnékem van. :) Nyargalni akarok egy virágos réten, olyan madarakat hallgatni, amilyenek végigcsiripelték a gyerekkoromat miközben ibolyát szedtem a kertünkben és felmászni a jó öreg diófára. Megsimogatni Bundást, a kutyánkat. Találkozni Rauchhal. Szétosztani a kavicsokat. Tiszta szívből mosolyogni az emberekre.

Don't stop me now. :)

A kis kavics, aki kőnek hitte magát

Lanától.

(Katt.)

Három napja állandóan egy kavicsot szorongatok a kezemben. Abban reménykedem, hogy így nem feltűnő, ha hirtelen ökölbe szorul a kezem. Egyszerűen... kedvem lenne széttépni valakit. Szétmarcangolni icipici darabokra. Szétszaggatni, össze-vissza karmolni. Nem tudom, ki ez a valaki. Fogalmam sincs, hogyan adhatnám ki magamból ezt a feszültséget. Sírni nem akarok semmiképp, mert nem szomorú vagyok. Inkább dühös, dühös, irdatlanul dühös! Meg tanácstalan.
Egyszer az életben megszeretek egy fiút. Nagy nehezen rászánom magam, hogy elmondom neki... és amíg én rászánom magam, talál egy barátnőt.
És nem utálom őket. Külön-külön legalábbis. De amikor együtt látom őket... akkor egyszerűen... kaparom a falat. Legalábbis lélekben, mert kifele ebből semmit nem mutatok. Eddig sem mutattam. Azt hiszem, ez volt a baj... Most pedig, mivel már rászántam magam, hogy elmondom, folyton kikívánkozik belőlem, de jelen helyzetben az időzítés abszolút rossz, és nem hinném hogy lenne bármi haszna, úgy értem... Egyszerűen nem tudok győztesen kikerülni ebből!
Kb az az eddig a legjobb verzió, ha továbbra sem mutatok ki semmit, de akkor meg egyedül én megyek tökre, ami mondanom sem kell, hogy nem jó, de... így a legkevesebb embernek lesz rossz. XD Tehát... Egyszerűen... egyszerűen.

Szét akarok törni valamit, de sajnálom az összes tányért és poharat ami a házban van. Ami annál könnyebben törikszakad, az nem elég. Például a papírtépkedés jelenleg nem elég nagy hatásfokú, alkotni minek? Tanulni kéne. Limesz x tart végtelenhez... Még rágondolni is rossz. Matekből jelenleg fulladozok.

És majdnem fizikailag is: gyakorlatilag annyira kapok levegőt, mint mikor tüdőgyulladásos voltam. Csak úgy féligmeddig.

Ki kell találjak valamit ami levezeti a feszültséget.

Őrületesen várom a tavaszt. Hiányzik a napfény, a langyos szellő, a könnyű ruhák, az illatos fű, a falevelek zöldje, a lehulló virágszirmok, a világosság. Fényt! Túl hamar sötétedik, a hóval már megelégedtem, a suliban csak dideregni lehet, eső, eső... szaladni egyet az esőben. Fára kéne mászni. Kell a madárcsicsergés.

De legfőképp... terveim vannak!

1. Színes kavicsok.

Összeszedek egy csomó kavicsot, kiszínezem, majd az utcán levő repedésekben hagyom őket. Amíg hó van, vagy eső, addig nem lehet, mert lemosódna a festék.

2. Lábnyomok.

Színes krétával lábnyomokat rajzolni a földre. Lépkedni, ugrándozni rajtuk, lesni a többi ember reakcióját.

3. Kicsi cetliket kint hagyni, pár megmosolyogtató szóval, vagy egy rövidke idézettel.

Ha legalább egy ember elmosolyodik, megéri.

4. Kimenni sétálni.

Keresni valami csendes, füves helyet, letelepedni egy fa alá, és olvasni egy jó könyvet. Versenyt szaladni a széllel. Piknikezni.

5. Teadélután, Tavaszváró Est (ezeket nem feltétlenül tavasszal. XD)

Barátnőkkel. A többi emberrel, akik ugyancsak őrületesen várják a tavaszt.

6. Szemeket rajzolni, kivágni őket, és mindenfelé odaragasztani őket.

Mert élmény, ha ránézel egy fára, és az visszanéz rád.

7. Még rengeteg más dolog.

Újra van installálva a gépem. Olyan, mintha egy sivatagban lennék... S folytattam a regényem, de elfelejtettem bármilyen formában megörökíteni, szóval újra kell írjam az egészet. Recolor your Thoughts...

Na de amúgy már régóta tervezem, hogy leírom ide a sok-sok aranyköpést, amik újabban születtek. Kaját, vizet lenyelni, messzire eltenni, biztos ami biztos - és let's do it.

Közgazdaságtan:

"Én nem tudom megengedni magamnak, hogy olcsó terméket vegyek, ahhoz túl szegény vagyok."

"Ahol az élvezet szó van, az a legjobb."

Fizika:

*naplóolvasás közben, egyik névnél megáll*
"Ettél sok vitamint?"
*amikor az a személy hiányzott:*
"Na látjátok, megbetegedett, mert nem evett elég vitamint."

*valaki nem rajzolta le az ábrát a tábláról*
"Azt én találtam ki ember, rajzold le minél többször!"

"Gábor fiam, itt a nők között teljesen elalszol."

"Nem máról holnapra kell tanulni, hanem a gyerekednek, hogy ha majd kapja a négyeseket, tudj neki segíteni."

*egyszer nagyon nem ment a lecke*
"Kilátástalan az életem, komolyan."

*újabb eset egy ábrával*
"Az a parabola nem olyan kell legyen, mint egy mongolsátor!"

*valaki kérdezett valamit*
"Hát én nem tudom, majd a világ végén kiderül."

*azt akarta mondani, hogy "szerepet cseréljenek", erre...*
"...cserepet cseréljenek"

*Zsoltnak új frizurája lett*
"Ennek a hajnak mondd meg nekem a filozófiai hátterét."

*azt hiszem, Klárinak mondta, aki mindig sokat kérdez*
"Melletted élmény az élet."

"- Tanár úr, mi van oda írva?
- Landa. Hangosítsam ki?
*a kezével egy odaképzelt hangszórót maximum hangerőre állít*
- Landa. Mittudomén mi az. Landa."

*miután hosszú magyarázat után sem sikerült megérteni a leckét*
"Fő az élmény, ne törődj."

*Klára újra kérdez*
"Nem Klárika, ez ilyen női fantázia."

"Ne nézz ilyen haragosan rám, mert tönkre fogok itt menni."

"Jó, akkor kérek egy ünnepélyes füzetet..."

"Nyilvánvaló, hogy az élet úgy szép, ha művészien átalakítjuk a dolgokat."

"Egy idő után kiütéseid lesznek a hülyeségtől. Valaki kiüt."

"Mivel egyenlő az orsóhosszúság? Zsolt, te mit gondolsz? Nehogy elfelejtsünk itt téged."

*írjuk be a jegyeket, rám kerül a sor*
"- Emőke?
- Vonósnégyes...
*kis szünet, míg mindenki kiröhögi magát*
"- Emőke, ilyen jót nem mondtál tíz éve."

"Én nem szoktam olyat adni. Én csak olyat adok, amilyet nem szoktam adni."

*egy bonyolult kérdés után*
"Nincs egy olyan folyamat, ami érintené az én agysejtjeimet? Kezdek leépülni."

Matek:

*felírjuk az új leckecímet*
Zsolt: "Ez kell orvosira?"

...

Rózsaszín elefánt. De... ha belegondolok, már csak jobb lehet, nem?

Rózsaszín elefánt

Vidulok. :D Találtam egy pazar blogot, ami egyrészt felvidított, másrészt megihletett, harmadrészt... hát felvidított. XD

Kivágtam egy csomó szívecskét a két tonna mandarinhéjból ami itt tornyosul egy nagy halomba az asztalomon, vicces pofákat rajzoltam a kettes számú szobanövényemre (értsd: egy csokor physalisra, ami már pár hónapja a szobám elmaradhatatlan hozzávalója), azonkívül bescanneltem a fejem, meg elvágtam az ujjam, meghűltem, meggyógyultam, beszéltem egy jót telefonon, néztem tévét - ismétlem NÉZTEM TÉVÉT -, az nagy dolog...

Aztán. Soook-sok zene. Tényleg sok. Sírontúli, klasszikus, dubstep, Ennio Morricone, és még hadd ne soroljam tovább.

Deja vu.

Net, határtalan mennyiségben!! Elgondolkoztam azon, mi lenne, ha egyszer fognám magam és nem interneteznék többet, és letörölnék mindent amit lehet, az oldalakat, a képeket amiket feltöltöttem, visszavonnám a regisztrációkat, szóval egyszer és mindenkorra véget vetnék mindennek. Azt hiszem, valahol... meghalna egy részem. XD

De újra egészséges vagyok!! Testileg, lelkileg. Illetve testileg még nem egészen, az ujjam miatt ugye...

És szöget ütött a fejembe pár dolog és elhatároztam pár dolgot, és pár dolog mély nyomot hagyott bennem, azonkívül említhetnék még pár dolgot ugye... XD

Na igen. És új blogbejegyzés, pont az év első napján. De nem fogok boldogújévet kívánni. Csak azért sem. Úgyis mindenki azt csinálja. Újévi fogadalmam nincs. Az epres pezsgő finom, a tepertős pogácsa úgyszintén. A 2011 volt életem eddigi legjobb éve, a 2012ból pedig ugyancsak életem eddigi legjobb évét fogom faragni. :) Ha úgy vesszük, ez tekinthető újévi fogalomnak. Allennek is elmondtam, ő azt nyilatkozta, hogy ez inkább jóslat, és sajnos igazat kell adnom neki. XD De akkárminek hívom, ez akkor is úgy lesz. Mert én mindent beleadok.

És perpetuum mobile! :D

Pár szó

Úgy... mindenről. XD

Jaj.

Nem tudom, hol kezdjem. Azt hiszem, beidézek pár szót a szférai régi szép időkből.

"Goodmin: Ne legyen lelkiismereted azért mert sokat írsz. :)
Norbi: legalább van mit olvassak mikor nincs a kezemben könyv, megfelel egy rövid kis elbeszélésnek vagy beszámolónak."

Ugyancsak Goodmin: "Emő, azt hittem, te télen lelassulsz, de úgy látom, te perpetuum mobile vagy. :P"

Rózsaszín elefánt: "Le vagy tiltva, mert nem fogadod el az életet mint egy kalandot."

(Azt hogyan?)

De a kedvencek kedvence:
"Andi: Ajj, neked most tényleg nincs sok kedved...
Én: Azóta már egy egészen picit jobb a kedvem.
A.: Na és mitől? :)
G.: Erre én is kíváncsi vagyok. :P
E.: Írogattam egy picit. Csakhát...
G.: Csakhát?
A.: ...? Na akkor lássuk azt a kicsi jókedvet. :)
E.: De olyan kicsi, hogy alig látszik. :)
G.: Én azt hiszem, láttam valamit. Te is Andi?
A.: Én még most is látom. Azthiszem... hmm... azthiszem ez egy apróóó csokimolekula. Vagy nem, nem. Annál is kisebb.
E.: Mindig elmosolyodok amikor visszaírtok. :P :)
G.: Úgy látom a kiscsokimolekula megnőtt. Szerintem már egy teljes kocka. :)
A.: És visszamosolyog Emőre. :P
E.: Ááh köszönöm. :D
G.: Na. Ez már egy féltábla. Sőt talán még több is. Te, hogyan látod Andi?
A.: Nem, ez már egy egész +1 kocka."

Olyan jó ezt visszaolvasni. Ki kellene ragasszam a falamra ezt az egészet. :D

Akartam írni egy csomó mindent. Például az utolsó álmomat. Vagy álmaimat... Apropó, lerajzoltam egy olyan hangyaevő-gorillamedveizét a múltkori álmomból! Persze alig hasonlít. Dee. A lényeg az látszik. Azt hiszem. Nem, nem mutatom meg nektek.

Az a kép ami most láttok, az az ötödik életem kezdete alkalmából készült, ahogy az... látszik. Egyelőre nem megy valami jól. Év vége van, és én szerencsétlen hülye. Mármint az vagyok.

Észrevettem, hogy amikor magamban beszélek, akkor nem is magamban beszélek. Úgy értem, nem magamhoz, magammal... hanem... mással. Mintha másnak mondanék mindent. És amikor nem egy konkrét személyhez beszélek, akkor meg fogalmam sincs, kihez. Isten? Kizárt. Nem vagyok én akkora hívő. Őrangyal? Ő más volt. Felsőbb én? Azt még nem értem el. Skizofrén vagyok? Megint kizárt. Ördög? Az is túl extrém.

De mindig itt van. És hallja amit mondok. És nem tudom eldönteni, hogy magától beszél, vagy azt mondja, amit én mondatok vele, csak már akaratlanul, és nem veszem észre, mert a szokás rabja vagyok... Vagy mi. Tényleg nem értem. XD

Lehet, hogy épp az az, hogy magamhoz beszélek. Csak ez a "magam" ez olyan... idegennek hat. Elfedem az igazi énem, magamra erőltetek egy csomó újat, nem vagyok őszinte magamhoz, hazudok magamnak... milyen lehetőség van még? XD

Mégis, ki vagyok én?

Na várjunk csak. Most az énképemmel van a baj? Már ha az énkép az amire én gondolok. Hogy az az izé amit a tükörben látok, és az amit belül megélek, az egy olyan másik dolog amit úgy hívnak: "én", és ez a három valahogy különálló rész.

Egyre inkább olyan érzésem van, hogy kellene csinálni valamit.

De mit?

Kaláng és Tasztrófa

A lány kezében lángra kapott a gyufa, amint apró sercenéssel végighúzta a doboz oldalán. A kis lángot odatartotta a gyertya kanócához, egészen közel, hogy nyugodtan átvándorolhasson rá, a kanócot pedig körbeölelte a tűz, és meggyulladt. A csöppnyi láng megemelte a szemhéját , majd nyújtózkodott. Kíváncsian tekintett körül.

- Szia, kicsi gyertya - köszöntötte őt a lány, arcán egy fura görbülettel. A lángocska megszeppent és összébb húzta magát. Hallgatott.

- Milyen jó illatod van... - A lány mélyet lélegzett. A kicsi tűznek teljes erejével kapaszkodnia kellett a kanócba, hogy el ne ragadja onnan a levegőáramlat. A másik egy tapodtat sem mozdult, odatette a kezét a gyertya mellé és gyönyörködött a fényében. A lángocska odébb húzódott.

- Hmm? Akkor lássuk mit csinálsz most. - És a gyertya immár két kéz által teljesen körbe volt kerítve. Feszülten figyelt, mozdulatlanul. A lány sem mozdult. Várt. Kíváncsi volt, mit fog tenni a lángocska. De a saját kezétől alig látott valamit a gyertyából, úgyhogy a kis láng ezt kihasználta, fogta magát és óvatosan odahajolt az egyik kézhez, ügyelve, hogy a lány ne vegye észre. A lány pedig nem is vette észre, csak azt, hogy egy adott pillanatban egyre nagyobb forróságot érzett a kezén. Hirtelen el is kapta. A furcsa görbület még mindig ott volt az arcán, most pedig még szélesebbre húzódott.

- Kaláng - mondta kis idő után. A láng értetlenül meghajolt.

- A neved.

Egy pillanat erejéig az eddiginél - alig észrevehetően, de - fényesebben ragyogott a gyertya. A lány legalábbis észrevette. Egyszer csak felállt. Kaláng vadul himbálózni kezdett, de hiába. A lány még csak vissza sem nézett. De nem kellett sokáig várni, hamarosan vissza is ért - kezében egy másik gyertyával.

- Hogy legyen egy barátod.

Kaláng fölé tartotta, hogy meggyúljon. Egy kicsit ügyetlenkedett, az új gyertyából hirtelen leolvadt egy csepp, és egyenesen Kalángra hullt.

- Na, óvatosabban! - sercent fel kissé ingerülten Kaláng.

Azonban az új gyertya ezalatt meggyúlt, és megszületett az új fény. A lány letette őt az asztalra Kaláng mellé. Kaláng pedig elhallgatott. Az újonc félénken pillantott fel, de meg is bánta, úgy megijedt a lánytól, hogy remegve húzta össze magát a lehető legkisebbre. A lány jobbnak látta, ha most egy kicsit magukra hagyja a lángocskákat.

- Nincs semmi baj - lobogta biztatóan Kaláng. Az új gyertya erre Kalángra nézett, de nem mondott semmit. A két kis tüzecske sokáig csak némán figyelte egymást.

A lány pedig a szoba másik sarkából figyelte őket.

Miért nem csinálnak semmit? Csak nem szégyenlősek? - gondolta. Ezután leült egy székre, és olvasott. Időnként fel-felpillantott a könyvből, de a gyertyák továbbra is mozdulatlanok voltak. Úgy negyed óra elteltével azonban észrevette, hogy a két láng kezd egyforma lenni. Az új láng egyre jobban kihúzta magát, Kaláng pedig egyre közelebb húzódott az új lánghoz.

Katasztrófa, mennyire aranyosak. - gondolta a lány. Majd szinte rögtön el is keresztelte magában az új lángot Tasztrófának.

Kaláng és Tasztrófa láthatóan egyre jobban érezték magukat. Egyre közelebb hajoltak egymáshoz, és mindig egy kicsivel fényesebben ragyogtak. Egészen megkedvelték egymást. Az alattuk levő árnyék pedig lassan kezdett különös formát ölteni. Mint két egymásnak támaszkodó szív...

A lány hirtelen odarohant hozzájuk és egészen közelről nézte őket. Mindketten nagyon jópofán megharagudtak és ide-oda inogtak, el akarták kergetni onnan a lányt. Persze, ha őket megkérdezte volna valaki, hogy ők ezt jópofának tartják-e, valószínűleg nemet mondtak volna. A lány nem akarta egészen magára haragítani őket, így gyorsan el is ment. De aztán újra és újra visszatért, a lángok pedig újra és újra haragosan kezdtek el lobogni. Egy idő után a lány pedig végleg otthagyta őket.

Legyenek csak boldogok. Nemsokára úgyis el kell őket oltsam.

Eltelt egy fél óra. Tasztrófa gyanúsan sercegni kezdett, mintha fulladozott volna. A lány azonnal ott termett. Kaláng aggódva tekintett Tasztrófára, aki ugyancsak aggódva tekintett vissza rá.

Megbetegedett. A lány elszomorodott. Várt egy kicsit, de Tasztrófa állapota nem javult. Elérkezett hát a pillanat.

Gyorsan elfújta Tasztrófát, majd szinte rögtön utána Kalángot is, hogy ne kelljen sokáig szenvedniük. Az a néhány pillanat is már bőven elég volt nekik. A két gyertya illatos füstje pedig szép lassan átitatta a szobát.